Filmet nézel éppen, vagy ez a saját életed
A különbség így utazás közben nem is fontos neked.
Vigyázz rá, hogy soha ne fordítsd meg a tükörképeket,
Visszajárnak fordulnának az emberi életek.

Nem tudni semmit, az lenne az ideális állapot,
Mikor az ártatlan naivak álmát nyugodtan alhatod.
És nem menekülni, egyre újabb agyat korbácsoló
Ködös révületbe, mely ingatag, mint a civilizáció.

Hittük, hogy van másik világ,
Ami adható az kapható
A tükör végül összetört,
Szertefoszlott minden vízió.

Ezrek állnak sorban, látszólag érthetetlenek.
Honnan jönnek, hová mennek ezek a szomorú emberek.
Csak a szemek, a szemek ne lennének olyan vádlóan átláthatók,
A szájuk talán imát mormol, vagy átkot hord a szó.

Egy tér közepén állsz vacogva, ruhátlanul,
Hogy égni vagy lógni fogsz, csak attól függ, milyen évet írunk.
Nem menekülsz, ha fel nem ébredsz vagy a film el nem szakad,
De happy end-del is véget érhet és tapsolni is szabad.

Hittük, hogy van másik világ,
Ami adható az kapható
A tükör végül összetört,
Szertefoszlott minden vízió.