Üstökös csóva a Körtéren,
fényét szórta a környéken.
Tán csak a szívem káprázott,
egy illatos csillag elsétált ott.

Te csipkeharisnyás édes lány,
szánd meg a szívem, nézzél rám!
Ily fura módon szólítlak,
sajna, nem tudom én még, hogy hogy hívnak?
Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.

Ő ment, a Körúton illat szállt,
ott, hol az illatos csillag járt.
Férfi, ahány volt, bámult rá,
én voltam a hős, aki szólt hozzá.

Te csipkeharisnyás édes lány,
szánd meg a szívem, nézzél rám!
Ily fura módon szólítlak,
sajna, nem tudom én még, hogy hogy hívnak?
Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.

Oly boldog a járda, hol elsétál,
elolvad, ahol jár e két szép láb.
Csak mentem, a lábam átfázott,
a sálam egy sóhajtól átázott.

Te csipkeharisnyás édes lány,
szánd meg a szívem, nézzél rám!
Ily szép tavaszon ne vedd rossznéven,
hogyha sejted a szemtelen kérésem!
M-m-m, m-m-m-m-m-m, m-m-m.

A lány odalibbent énhozzám,
csókkal esőzte szomjas szám.
Észbe se kaptam, ő másutt járt,
mint csoda a mesében úgy elszállt.

Te csipkeharisnyás édes lány,
őrzi a csókod forró szám.
S ha mégse leány, csak tündér volt,
fenn az égben is csipkeharisnyát hord.
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá,
lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.
Fenn az égben is csipkeharisnyát hord.